Szép napot estét ki mikor jutott el ismét ide hozzám.

Minap egy régi barátomat kellett vigasztalnom egy véget erő kapcsolat nehézségei után,amikor próbáltam kerülni a sablonos megoldásokat (kocsmázás  felejtős csaj kerítése) próbáltam valami humánusabb dologba keresni a megoldást  több kevesebb sikerrel. Amikor ugye kicsúszott a számon az hogy: "Egy gyors önértékelés után rájössz hogy nincs veled semmi baj" Este hazafelé menet át gondoltam mit is mondtam ezzel neki pontosan hiszen ez az egyik olyan dolog amit talán nekem is tennem kellene de félek hogy milyen eredménnyel is zárulna ez a dolog.                                                                                                                        A hosszú idő alatt  amit már eltöltöttem egy két baráti társaságban annyi féle szerepet kellett fel vennem voltam lelki szemetes  örök bohóc.. néha néha tibeti bölcs aki a megtévedt fiatalokat tereli a helyes útra . Nagyon érzelmes és törékeny a kis lelki világom és amióta  a kedvesem elhagyott és porig rombolt bennem minden ami csak létezett (mind a nőkhöz való bizodalmamat mind a minimális bennem kialakult férfi önbizalmat). Nos azóta fel vettem az az álarcot amit csak az ő kedvéért tettem le És amit most olyan nagy elő szeretettel ismét magamra vettem. Mindenki azt látja rajtam amit látni szeretne, ez viccesen hangzik de igaz.               Olyan ez mint egy  kivetítés mindenki aki ismer tudja hogy általában jókedvű vidám csipkelődős ember vagyok és ennek is látnak nap mint nap.. de a színfalak mögött hogy mi van.. nos itt a gond hogy lassan már én sem tudom hogy milyen ember is vagyok valójában. Annyira szerepben vagyok annyi féle fajta embert kellett már alakítanom hogy néha nem is tudom milyen ember vagyok valójában. És kicsit kezdek  félni mikor esténként magam maradok erősen töprengek rajta hogy mi az ami még rajtam maradt és mi az a szokás gesztus "stílus" ha szabad ezt mondanom ami én magam vagyok. 

Vissza gondolva nem tudom hogy mikor is kezdődött ez az egész.. mikor vesztettel el önmagam.De az biztos hogy én tehetek róla nem kenem másra a dolgot. Erőss önvédelmi mechanizmus. Mert hanem látnak be a színfalak mögé ha van egy álarc amiről minden sértés és gúny minden rossz megjegyzés lepereg.. akkor sokkal könnyebb az élet lehet hogy minden mondat be talál hogy minden egyes szó egy darabot hasít ki az ember lelkéből. De ez a külvilág felé abszolút nem látszódik mindenki csak a szépen felépített és tökéletesen az utolsó részletekig ki dolgozott életet látja ahol minden csak móka játék és kacagás... Pedig néha még a legnagyobb bohócok is sírnak.. de az már nem tartozik a nagy érdeműre.       Nem tudom mikor lesz bátorságom össze szedni magam és újra tiszta lappal a gyengébbik nem felé fordulni komoly párkapcsolati céllal fordulva. De van egy sejtésem hogy nem mostanában lesz ez mert ismernem kellene magam hogy tudjam mit is ígérhetek a kiszemelt nőnek mik a határaim mi az amit be tudok tartani ha állítom magamról.. De akkor  neki kell gyürkőzni  megismerni önmagam amitől halálosan félek...