Aprócska gondolatok

Aprócska gondolatok

Lopott pillanatok

2016. július 04. - Romell

Szép napot estét ki mikor látogatott ismét el ide hozzám!

Mindenki életében van egy két olyan dolog amit talán sorsfordítónak érez vagy annak él meg és majd csak sok idő távlatából derül ki hogy valóban az volt-e vagy csak éppen az érzelmek viharában tűnt olyan szörnyűnek és kilátástalannak, vagy éppen annyira fölülmúlhatatlan pillanatnak.Sokszor megfogadtam már hogy megjavulok hogy nem teszek semmit ami "bűnös lenne", de megint elhamarkodott kijelentést tettem.. Bele keveredtem valami olyan dologba amit talán én akartam vagy  talán csak a sors üldözött bele fene sem tudja hogy alakult ez ki de megint azon vettem magam észre hogy egy olyan csodás nőnek csapom a szelet aki nem független sőt..évek óta boldog kapcsolatban él...

De hát mivel nem tartom magam jó pasinak az esélytelenek nyugalmával indultam egy két elszórt megjegyzést el el hintve puhatolóztam hogy meddig is szabad nekem "pimaszkodni" .Aztán egy álmos kora hajnali reggelen azon vettem magam észre mintha a leányzó venné a lapot sőt ami leginkább meglepett viszonzásra is talált egy két mondatom. De mivel elég laza természetű először csak azzal nyugtattam magamat hogy biztos csak félre értettem valamit, biztos a fáradtság teszi vagy éppen el néztem valamit át siklottam valami kis apró részlet fölött.. De pár napra rá világossá vált számomra  hogy nem semmi ilyenről nincs szó.. a leányzó vevő volt arra a pimasz kicsit talán két értelmű stílusomra ha szabad ezt mondani..Hazafelé kerekezve erősödött bennem a gyanú hogy megint valami őrültségbe fogok bele vágni:   IGAZAM LETT... 

Egyszerűen megbabonázott.. nem tudom mivel hogyan mert igazából semmi olyat nem tett amivel azt mondanám hogy magába akart bolondítani.. de ,megtette nem kicsit.. és mivel másodhegedűs szerepét vállaltam természetesen nekem csak a LOPOTT PILLANATOK jutnak de minden egyes másodperc megéri nekem ha a közelében lehetek... Érezni az illatát.. vagy éppen látni ahogy azzal a két gyönyörű szemével rám néz és el neveti magát. Tudom most sok ember megbotránkozik hogy lehet ilyet tenni bele mászni valaki életébe,, de egy olyan ember akire szükségem van.. Számomra ő egy olyan kis csoda.. a nyugalom szigetét jelenti nekem ebben a zűrzavaros semmit mondó világban. Egy olyan pont  ami a lelki békémet hozza el ha arra van szükségem vagy egy szempillantás alatt csak a tekintetével fel tud úgy tüzelni ahogy eddig még soha senki.

 Nem tudom hogy ennek mi lesz a vége és hogy meddig is fog tartani csak azt tudom hogy most nagyon nagyon élvezek minden pillanatot amit vele lehetek. Csak azt tudom hogy kell nekem minden pici porcikája.. pillanatról pillanatra egyre jobban és jobban...

A bejegyzés trackback címe:

https://kisgondolatok.blog.hu/api/trackback/id/tr698866252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása