Szép jó estét avagy napot ki mikor jutott el ismét ide hozzám. 

Ez az utóbbi rövid időszak elég viharos volt az életemben de valahogy úgy esett hogy elég sok ismerősöm életében is nagy változásokat hozott. Most hogy kicsit kezdek vissza találni magamhoz,most tűnik csak fel  hogy mennyi mindent fel adnak az emberek a biztosért.. Van olyan aki olyan nő mellett éli a minden napjait akihez igazi érzelmek már nem is fűzik, vagy éppen olyan nő aki csak azért van a párjával mert biztonságot nyújt és mert kényelmesebb mint megint kitenni magunkat valami lelki sérülésnek. 

Mert hajlamosak vagyunk elhinni azt hogy ennél jobb már nem lehet hogy ez a maximum az amit az élet nyújt nekünk. Néha sajnos kicsit megdöbbenve látom ezeket az embereket,hogy igába hajtott fejjel vannak olyan helyeken ahol semmi kedvük lenni vagy éppen olyan emberrel élnek együtt akikhez igazából semmi  komolyabb érzelem nem is köti. A kényelem és a biztonság érzete semmi más.  

De kérdezem én hogy  vajon ez a törékeny illúzió meddig tart?? Mikor jön egy olyan ember aki fel tudja a kedélyeket addig csigázni hogy ez a biztonság érzet már nem elég  hogy az adott unalmas és ingerszegény biztonságos életmódot válassz az ember.  Amikor jön az a villám csapás szerű érzés.. ez a látni és megszeretni tipikus esete..És ha ezt a másik fél is észre veszi és él is a lehetősséggel nos abból elég rövid időn belül megcsalás a végkifejlet.Egy ember nem élheti le az életté hogy mindig a biztonságot választja az"álmai " vagy éppen a vágyai helyett. Akkor valami más.. nem az ő élete egy halom kényszer szerű döntés sorozat vég eredménye... Számomra az nem igazi élet.. Amihez kedvem van akivel kedvem van természetesen normális keretek között. 

Volt egy régi régi mondás amit én egy falra kifújt graffitin olvastam még évekkel ezelőtt: Az életet élni és élvezni tudni kell! Talán van benne igazság sok embernek át kellene ezt gondolnia.

Nem tud minden ember igába hajtott fejjel élni egy életen át...