Szép napot estét ki mikor jutott el ismét ide hozzám.

Néha rendesen rosszul érzem magam a miatt amilyen vagyok. Az a fene nagy pofám annyiszor sodort már bajba, vagy hozott kellemetlen helyzetbe.Mert ugye papír forma szerint mindenki minden körülmény között csak az igazságot szereti hallani. Senki nem hisz a jótékony hazugságban. mindenki csak a nyers és őszinte igaz tényekre kíváncsi.

Aztán mikor oda kerül a sor valahogy mindig ezt adom azoknak az embereknek akik engem kérdeznek meg valami üggyel kapcsolatban. Legyen ez magán életi vagy bármi más az élet akármilyen területén. Miért pont engem?  a fene sem tudja.. talán mert mások jó ember ismerőnek tartanak, na meg rövidke életemhez képest annyi mindent hallottam láttam na meg éltem át hogy kevés dolgon tudok már meglepődni. Ha egy kicsit beszélgetek valakivel egy egészen jó jellem rajzot tudok róla adni kialakul bennem róla egy kép ami közel fedi a valóságot.Furcsa érzés fog el amikor ki kérik a  véleményem és az illetőnek van elképzelése róla.. de valami eget rengető nagy marhaság.. és mindig  mindig nekem kell az ilyenfajta rossz híreket közölnöm.  Néha félek megmondani az igazat de aztán csak ki kívánkozik belőlem..és akkor kicsit meghal bennem egy darab hogy megint nekem kellett rossz hírt mondanom. Mint valami hóhér aki csak a rosszat mondja az embernek. De ha már mindenki ennyire álszent és sunyi hogy ő ne mocskolja be magát mások szemében be áll a sorba és szépet jót mond. nem foglalkozik azzal hogy esetleg egy másik ember drága idejét vesztegeti pl egy olyan kapcsolatban ami tuti hogy soha nem fog működni. De mindenki bólogat mert ezt kell tenni ezt várja el tőle a másik fél. Senki nem szeret negatív karakter lenne még akkor sem ha ezzel pont a másik fél érdekeit tartja szem előtt. 

Nem szeretek tömeg termék lenni nem szeretek lehajtott fejjel be állni akármilyen sorba csak azért hogy a népszerűségem az emberek szemében ne szenvedjen csorbát. És igen utálok másokkal rossz híreket közölni és néha nekem jobban fáj kimondani a nyers és őszinte igazságot mint annak akinek szól a dolog.De valahogy én ettől érzem azt hogy magam vagyok ez tartja még bennem a lelket hogy talán nem álltam be egy sorba sem és nem igazán hajtom igába  a fejem még akkor is ha pontosan tudom hogy mindig a rossz hír hozója a rossz....

Talán kicsit undoknak tűnök néha.. talán kicsit rosszindulatúnak éreznek az emberek pedig semmi ilyenről szó nincs. Nekem sem több sem kevesebb nem lesz azzal ha esetleg neki valami jól sikerül és nem azért kritizálok vagy mondok rossz véleményt mert élvezem ha más jó napját vagy jó ötletét le rombolhatom. pont addig kell örülni szerintem amíg elmondom a véleményem ha kérdeznek mert az azt jelenti hogy fontos nekem az illető annyira hogy meg akarom óvni valami sokkal nagyobb bajtól csalódástól.