Szép napot reggelt estét ki mikor látogatott el ide ismét hozzám.

 Mindenki jó valamiben tartja ezt a mondás, és ez lehet hogy közhely de szerintem sok igazság is van benne. Mindenkit szeretnek valami tulajdonsága miatt van aki vicces van aki jó hallgatóság, engem sok ember a beszélőkém miatt szeret annyira. Kicsit olyan vagyok mint valami modern kori udvari bolond.

A tegnap estém is egy ilyen fel lépésen kezdődött. Amikor a kedves barátok ismerősök akik egy hölgy társaságot  öleltek fel nem igazán tudtak mit kezdeni a maradék hölggyel. Itt jön el az udvari bolond szerepe az egész estét szórakoztatás, amíg a kiszemelt hölgyeket elviszik a "barátok" nos nekem szórakoztatni lefoglalni kell a nagy érdeműt.Nem egy olyan bonyolult dolog ez csak egy gyors ismerkedés kell egy kis oda figyelés az elején hogy kit mivel lehet megfogni.Kinek mi a gyengéje mivel lehet az érdeklődését fent tartani hogy amíg a barátnőket  körbe udvarolják a többiek vagy éppen édes kettesben  elvonulnak. Az asztalnál maradt hölgyek véletlenül sem zavarjanak be a szerelmi hadműveletbe. 

Néha mint mai este is volt nehezebben ment a dolog mert koncentrálni kell nem kicsit figyelni a sok kis apró részletre  beszéltetni 3-4 nőt mikor hányan maradnak az asztalnál és figyelni arra amit mond. Mindenkivel el hitetni hogy csak rá figyel az ember hogy iszom minden szavát ,fontos amit mond csak az övé az összes figyelmem. Természetesen mindezt úgy hogy ne vegye észre hogy a többiek is pont ugyan annyi figyelmet kapnak mint ő. Ki mikor mit iszik vagy éppen meg említi hogy mit szeretne az a lényeg hogy együtt kell tartani őket vicces story-k vagy közhelyes történetek mesélésével .. igazából mindegy mivel csak a helyükön kell tartani őket vagy  együtt mozgatni őket  hogy egymással legyen el foglalva. 

Hogy ez színjáték meddig tart mindig változó.. ez attól függ mennyire haladnak gyorsan a cimborák.. mennyi idő alatt sikerül a kiválasztott hölgyet megpuhítani. Aztán amikor köztük ki alakult a szimpátia és egymáson lógnak lassan vissza csorognak a csapathoz természetesen ekkor már egymás mellett vannak ekkor már csak segít rajtuk ha ismét a társaságban mozognak de immár együtt. Itt véget is ért az én munkám ha szabad ezt ennek tekinteni. 

Ekkor jön az amit kámforrá válásnak neveznek eltűnni észrevétlenül ami elég ritkán sikerül zökkenő mentesen mert ha valaki egész este szórakoztat egy lány csapatot elég nehéz észrevétlenül távozni de az évek és a rutin mára már ezt is ki forrta.És hogy én miért nem keresek a hölgyek  között magamnak társat vagy éppen miért nem keresek köztük bármi kalandot..Nos régen sem tettem, ez afféle meggyőződés dolog. Nem jó érzelmileg bele bonyolódni az efféle dolgokba.. úgyis lehet mondani hogy nem viszi haza az ember a munkát. Na meg aztán most érzelmileg talán egy kicsit kötődöm most valakihez és minden egyes ilyen át szórakoztatott estén csak az lebeg a szemem előtt hogy nemsokára ismét neki léphetek fel az ő mosolyáért megy majd a süketelés...az ő csókja olyan tét amiért meg éri heteket hónapokat várni..