Szép napot estét ki mikor jutott el ismét ide hozzám.
Szeretőnek lenni elég hálátlan dolog egy furcsa gondolkodás mód kell hozzá na meg a ragaszkodási kényszer teljes hiánya. Mert ugye nagyon sok tényező véget vethet egyik pillanatról a másikra az idilli románcnak. Amikor az ember kap egy telefont a titkos mindenkitől jól elrejtett eltitkolt kedvesétől... Aki csak halál idegesen annyi tud mondani hogy fény derült a titokra lebuktunk...Ott kb tized másodperc alatt mint akinek a halálos ítéletét olvasták fel .. hideg zuhanyként éri az embert az efféle hír. Ott minden átfut az ember agyán mikor hogyan mi történt.. mit csinált rosszul mit rontott el .. aztán persze automatikusan elkezd aggódni a másik félért.. hogy mi lesz vele ez után mi történik vele. Legszívesebben vele lennél de nem teheted.. mert jön az a része ami mindig fáj. amiben talán egy kicsit mindig bele hal az ember lelkéből egy darab.
Tudod hogy talán egy két mondat még amit jobb esetben váltotok. mert ilyenkor a másik félnél millió és egy problémát kell eltussolni fel kavarodnak az indulatok az érzelmek. Ilyenkor minden a régi kapcsolatba fel erősödik. Ugye van az a mondás hogy nem tudja az ember hogy mit veszít addig amíg el nem veszítette.. nos ilyenkor ez hatványozódva is igaz lesz. aztán jobb esetben csendül a vihar megbeszélés tárgya lesz minden. Vagy nagy össze borulás és egyezkedések után fátyol kerül mindenre és tovább lépnek a felek. És az az ember aki egy ideig a lopott perceket birtokolta aki miatt talán kicsit színesebbek lettek a napok lassan a feledés homályába vész.. mert ugye a megbocsájtás alap feltétele a teljes kontaktus megszűnése.. se telefon se multimédia se internet semmi. Teljes csönd.. mintha soha nem is létezett volna. Persze érthető ez a természetes védekező mechanizmus. de rossz érzés egy olyan embert elveszíteni aki az ember életének szerves napját képezte. A sok ki nem mondott gondolat mind mind fel villan az emberben hogy mennyi mindent nem mondott el neki. De már késő már nem mondhat neki semmit.Már nincs több lopott pillanat csak a helyén maradt hatalmas nagy űr.
Hirtelen olyan más lesz minden olyan semmilyen nem találod a helyed felborul a napi ritmus.. nincsenek már csipkelődő szavak nincsenek már lopott pillanatok semmi ami vele jó volt.. sőt már már csodás,az a tekintet ahogy kávézás közben rád nézett ahogy láttad a szemében a vágyakozást hogy szeretne veled lenni többet és többet.. amikor alig vártad hogy munkába menet előtt csak egy kósza pillanatra össze fusson a tekintetetek ...de hát ugye ennek a fajta kapcsolatnak elég szigorú menetrendje van. A szerető mindig csak másodlagos.. ez ezzel jár ezt el kell fogadni.
És hogy még jobban forogjon az ember szivében a kés.. tudod hogy a másik fél is szenved és talán vágyik arra a sok "bűnös" pillanatra ami ezt az egészet körül lengte. Pokoli nehéz megállni hogy aki eddig a jókedvet a vidámságot.. sőt már már a színeket hozta vissza a z ember fekete fehér életébe.. most egyik napról a másikra nem keresheti nem láthatja nem beszélhet vele nem érhet hozzá. nem érezheti ajkai édes ízét.. ez maga a pokol. Persze mivel nem szófogadó az ember.. néha néha csak csak oda lopja magát és pár kéjsóvár tekintete el el enged a másik felé.. de magában 2 tűz között őrlődni hogy mit tegyen az ember mi legyen a jó megoldás..
Annyi biztos hogy pokolian hiányzik.. majd meg veszek hogy felborult az a "felépített rendszer" ami eddig egész jól működött.. Féltem egy kicsit saját magamtól nem akarom tönkre tenni az életét.. de a saját vágyaim ellen tenni nem biztos hogy tudni fogok.
Tudom hogy olvasni fogod ezt a pár sort.. és igen még mindennél többet jelent nekem az ha látlak mosolyogni, mint régen mikor még minden jó volt. Mindig is egy bohóc maradok és számomra mindig is TE leszel a nagyérdemű akinek mosolyt kell csalnom az arcára.....HIÁNYZOL és nem tudom meddig kell várnom a következő lopott pillanatomra. De tudd hogy minden eddiginél türelmesebben várok rád.. várok arra a pillanatra még akkor is ha az lesz az utolsó...
