Szép napot estét ki mikor jutott el ismét ide hozzám.

Van egy furcsa megmagyarázhatatlan érzés,egy ember aki mindent megváltoztat bennünk. Akiért az eddig stabilnak hitt dolgainkat fel adjuk a saját szabályainkra fittyet hányva tesszük amit a helyzet megkíván. Nem törődve azzal hogy mi is lesz a következménye a következő pillanatban.Mégis benne van az emberben a félsz hogy a másik ember életét ne tegye tönkre.

Mert persze minden ember önző és csak a saját érdekét tartja igazán fontosnak,de ha valaki ragaszkodik egy másik emberhez ha szereti és igen is fontos számára azért pillanatok erejéig igen is végig gondolja hogy ennek milyen következményei lehetnek. De amikor az önző vágyak és a józan ész diktálta féltés kettőse kavarog az emberben.. nos az elég ideg tépő tud lenni. Amikor szíved szerint tennéd de nem mered.. vagyis nem a mersz  a probléma.. hanem a félelem attól hogy vajon a másik mit szól hozzá.Mikor lát meg vele egy olyan ember akinek nem kellett volna.. Amikor minden pillanatban csókolnád a száját fognád a kezét és élveznéd a társaságát.. Akivel egy két alkalom után olyan a szex.. mintha évek óta egymást gyűrnétek aki élvezi minden pici mozdulatot amit teszel vele.. és én is teljesen át tudom magam adni a pillanatnak

Nem egyszerű egy ilyen helyzetben magát adni az embernek a folyamatosan változó körülmények tengerében mindig stabilan tartani azt a nehéz egyensúlyt hogy  a másik érezze hogy tettre kész  és bármit bármikor csak neki.. de ebből a külvilág a lehető legkevesebbet vegyen észre. És az hogy miné több időt vele akar lenni az ember akár nyilvános helyen is ahol véletlenül sem szabad lebukni vagy "rosszat tenni" nos lehet valamiféle önkínzó viselkedés forma .. de az a mosoly ahogy az emberre néz. és ahogy csókol.. abból egy pillanat kárpótolja az egész napi kemény munkát és szenvedést....